Henry Purcell

Az „Orpheus Britannicus” néven is emlegetett Henry Purcell az angol barokk zene legjelentősebb szerzője. Az 1659-ben született Purcell hamar fiatalon elvesztett édesapja, a Westminsteri apátság karnagyának nyomdokaiba lépett: a Chapel Royal kóristafiúja és Henry Cooke növendéke lett, billentyűs leckéit Christopher Gibbonstól vette. 1673-ban a királyi hangszerfelügyelő asszisztensévé nevezték ki, négy évvel később már a „királyi hegedűsök házi zeneszerzője” volt, 1679-ben pedig megkapta a Westminsteri apátság orgonista állását, amelyet élete végéig meg is tartott. Számos himnuszt és dalt komponált ekkoriban. 1682-ben élete legrangosabb állásaként a Chapel Royal három orgonistájának egyike, majd korábbi mesterének halála után királyi hangszerfelügyelő lett. Elsősorban királyi eseményekre komponált. 1685-ben II. Jakab királyi csembalistává nevezte ki, Vilmos és Mária uralkodása alatt pedig udvari zeneszerzői feladatokat is ellátott. Purcell legismertebb műve operája, az 1689-es Dido és Aeneas, de jelentős alkotás az Artúr király és a Szentivánéji álmon alapuló Tündérkirálynő is. Élete végéig igen elfoglalt volt, de töretlenül komponált; utolsó, befejezetlen színpadi műve Az indián királynő.