Hogy-hogy ilyen sokan voltak itt ma este? Mitől ilyen sikeres a Midnight Music?

Fischer Iván: A fiatalok szeretik az éjféli koncerteket. Egy olyan időpontot szerettem volna találni, amikor bebiztosítható számukra, hogy a szülők és a nagyszülők nem jönnek el a koncertre, mert már alszanak. Így mindenki úgy érzi, hogy ez az időpont neki szól. Egymás között vannak, a babzsákokon jó heverészni, és a zenészek között ülni is nagyon jó. Ez a forma vonzza a fiatal generációt.

Mennyire tartod magad éjjeli embernek?

F.I. Attól függ. Próbálok aludni, de nem alszom el könnyen. Ha csinálok valamit, akkor lehet, hogy elfelejtem abbahagyni, és így belenyúlik a késő éjszakába. Viszont akkor is korán kelek, úgyhogy nagyon erősen dolgozom azon, hogy ez ne így legyen. Próbálok mindig egy bizonyos időpontban lefeküdni, de állandó harcban vagyok önmagammal.

Milyen kondíció kell ahhoz, hogy egy este két koncertet is meg tudj csinálni ugyanolyan intenzitással?

F.I: Ez semmi! Amit én csinálok, az igazán nem fárasztó, nem tűnik munkának. Mindig szórakoztatom magam valamivel. Állandóan megpróbálok kitalálni valami újat, ami vicces, és így nem tűnik unalmasnak. Azt a fajta munkát pedig nagy ívben kerülöm, ami az embernek nehezére esik.

Fiatal karmesterként milyen volt az első koncertedet vezényelni?

F.I.: Sok nehézséggel jár, mert az embernek el kell magát fogadtatnia. A fiatal karmester dolgozik a zenekarokkal és a zenészek gyanakodva nézik, hogy „na, ki ez?”, „tud-e valamit?”. Van egy kis tesztelés is részükről, ami elég stresszes. Fiatal karmesternek lenni azért nem könnyű, mert állandóan bizonyítani kell. Később ez helyre billen, akkor már elfogadják a karmestereket és nem kell bizonyítani.

Biciklivel fogsz hazamenni?

F.I.: Most nem, de már mentem haza biciklivel. Éppen nincsen és nem is tudom, hol lehet a biciklim. Ma éjjel elvisz valaki autóval, mert most nem vezethetek, mivel volt egy szemsérülésem, levált a retinám, de remélem rendbejön annyira, hogy fogok tudni újra vezetni.

Elalváshoz milyen zenét javasolnál?

F.I.: Ez egy nagyon jó kérdés, de mondok valami mást! Azt vettem észre, hogy ha az embernek olyan gondolatok kavarognak a fejében, amitől nem tud szabadulni, és nem tud tőle elaludni, akkor úgy  lehet kikapcsolni, hogy megpróbálsz másra gondolni. Például sorolom a páratlan számokat, de még mindig ott van a zavaró gondolat. Viszont ha közben egy másik dolgot is csinálok – a lényeg, hogy két dolgok csináljak egyszerre –, mondjuk pörgetek magamban egy verset és közben a prím számokat sorolom, vagy visszaidézek egy sakkpartit és közben egy zenedarabot hagyok a fejemben pörögni, akkor a harmadik dolog kikapcsolódik, mert az ember egyszerre csak két dologra tud odafigyelni, háromra nem.