Váradi Júlia: Hogyan mutatná be önmagát, mit tart a legfontosabbnak, ha azt szeretné, hogy átfogó képet kapjunk Ormosy Gáborról?

Ormosy Gábor: Mindenekelőtt menedzser vagyok pénzügyi végzettséggel és pénzügyi fókusszal. Tanácsadóként is, cégvezetőként is mindig a pénzügyek felől közelítve ismertem meg jónéhány iparágat. Mostani szerepkörömben pedig már vezérigazgatóként irányítok egy nagyszerű szakemberekből álló, sokszínű csapatot.

V. J.: Amikor fiatal emberként elgondolta, hogy mivel szeretne majd foglalkozni, már akkor is megjelent a pénzzel való szoros kapcsolat mint jövőbeli elképzelés?

O. G.: Attól függ, mennyire fiatal koromra kellene visszagondolnom, mert először kukásautó-vezető szerettem volna lenni, ez volt az álmom kisfiúként. Aztán jött egy periódus már kamaszként, amikor fizikusnak készültem. Ez az érdeklődési irány elég sokáig tartott.

V. J.: Miért nem lett fizikus végül? Valami közbejött, vagy egyszerűen elvesztette az érdeklődését?

O. G.: Ez utóbbi történt, ugyanis amikor komolyabb kutatási anyagokat kezdtem olvasni, rádöbbentem és meg is ijedtem attól, hogy ez a foglalkozás túlságosan szürke mindennapokat vetített előre, elsősorban asztali kutatómunkáról szólt volna, miközben addigra egyértelművé vált, hogy engem az emberekkel való aktív kontaktus, a nyitottabb életmód, a kommunikáció vonz igazán. Így jutottam arra, hogy gyorsan váltanom kell, és akkor a közgazdaságtan irányába orientálódtam. Azt is fontos megjegyezni, hogy ez épp a rendszerváltás előtt történt, amikor sokakat elkezdtek érdekelni a lehetséges politikai és gazdasági változások, és azok következményei.

V. J.: Ekkor már Budapesten élt? Mert ha jól tudom, vidékről került fel a fővárosba.

O. G.: Igen, a tanulmányaim miatt költöztem Pécsről Budapestre, mivel a Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkeztem.

V. J.: Milyen szakon végzett a Közgázon?

O. G.: Épp folyt a Közgáz (akkor még Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) reformja, akkor alakult ki a gazdálkodási kar, amely üzleti fókuszú képzést adott. A mi évfolyamunk hallgatói voltak a tesztalanyai az akkori első új tankönyveknek, amelyeket angolból frissen fordítottak.

V. J.: Bár valamivel fiatalabb náluk, de bizonyára kapcsolatba került az akkor hirtelen kialakult rendkívül tehetséges, fiatal gazdasági szakemberekből álló csoporttal, akik a rendszerváltást követően felismerték, hogy milyen módon lehetne a magyar gazdaságot kirángatni a súlyos korábbi válságból. Köztük többen kiváló bank- és pénzügyi szakemberek, akiknek már korábbról is voltak jó külföldi kapcsolataik, s akik később igen jelentős karriert futottak be.

O. G.: Igen. Volt ebből a „nagy generációból” olyan kollégám is, akivel együtt jártunk egyetemre is. Utána dolgoztam is néhányukkal. Ugyanis a diploma utáni első munkahelyem a Creditanstalt Értékpapír Rt. volt, amelyet akkor Simor András vezetett. Ő és sok kiváló társa révén kerültem kapcsolatba a nagy privatizációs projektekkel, ahogyan a nemzetközi részvénypiaccal is foglalkozhattam már egészen fiatalon.

V. J.: Vagyis illik Önre az a mostanában gyakran használt mondás, hogy „jókor volt jó helyen”, illetve jó korszakban volt a megfelelő környezetben. Tehát nagy szerencséje volt?

O. G.: Igen, ez valóban egy igazán szerencsés történelmi momentum, kegyelmi pillanat volt sokaknak, akik tudtak élni a lehetőségekkel. Persze nem volt könnyű döntést hozni, hogy a lehetőségeket hol tudja az ember a legjobban kihasználni. Volt, aki külföldre ment és ott találta meg a szerencséjét, volt, aki meg itthon tudott sikereket elérni. Mindenki számára új volt a helyzet, s ha valakiben volt elég motiváció és oda tudta tenni magát, szóval nem sajnálta az idejét, az biztos, hogy elért valamit. (Én például a nappali egyetem mellett teljes állásban dolgoztam, úgyhogy a szakkollégiumban, ahol hajnalig buliztunk, én már reggel hétkor vasaltam a fehér ingemet és indultam munkába).

V. J.: A szakterület választásában milyen motivációk vezették? Személyes érdeklődés, vagy a fejlődési lehetőség, esetleg az újdonságok iránti kíváncsiság?

O. G.: A felsoroltak mind szerepet játszottak. A mostani pozíciómat tekintve az a nagyon szerencsés egybeesés, hogy a pénzügyeken túl az autók mindig is nagyon érdekeltek. Azt nem mondom, hogy a legnagyobb autószakértők közé tartozom, vannak itt a kollégáim között sokkal nagyobb autóértők és -imádók, de nagyon szeretek autókkal foglalkozni. Persze ez hálás téma, mert az autóhoz, mint a focihoz, mindenki ért, van róla véleménye, így aztán sok dologban könnyű megtalálni a kapcsolódást. A szerencsém, hogy az AutoWallisnál olyan céghez kerültem, amely az én menedzseri és szakmai képességeim és tapasztalataim közül mindegyikre igényt tart. Így nyugodtan mondhatom, hogy ez a mostani pozíció koronát tesz az eddigi karrieremre.

V. J.: Mik itt a prioritások és miben a legjobb?

O. G.: A mostani AutoWallis egy hosszú történet friss hajtása. Harminc éve létezik és az évek során az ingatlan mellett a másik nagy portfolióvá fejlődött az Wallis csoportban. Az autóipar átalakulása és a pénzpiac helyzete olyan növekedési stratégia kialakításának lehetőségét kínálta 2018-ban, amelynek sikeres végrehajtása jelentősen javíthatta az addig is elég jól működő cégcsoport eredményeit. Azt is tudni kell, hogy a magyar autópiac rendkívül kompetitív. Ezért is nagy előrelépés, hogy az AutoWallis immár nemcsak itthon erős, hanem a régió 16 országában képvisel 23 márkát.

V. J.: Eljutottunk beszélgetésünk fontos témájához, a CSR-hoz, a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz. Az AutoWallis vezetősége hogyan, milyen meggondolások alapján dönti el, hogy mely ügyek mellé áll oda, mely célokra ad támogatást?

O. G.: Szerintem a társadalmi felelősségvállalás minden jól működő cég alapvető feladata, mondhatni kötelessége. Hogy milyen szempontokat vegyünk figyelembe amikor arról döntünk, hogy milyen ügy, vagy terület támogatásán keresztül adunk vissza a társadalomnak? Alapvetően a közösen lefektetett stratégiánk figyelembevételével választjuk ki azokat a támogatandó ügyeket, társaságokat, melyek az AutoWallis értékeivel összhangban teremtenek értéket a saját területükön.

V. J.: Személyesen dönt ezekben a kérdésekben?

O. G.: Kifejezetten fontos számomra és büszke vagyok rá, hogy erre a területre közvetlen ráhatásom van, és szívesen veszek részt abban a munkában, ami a CSR tevékenységünkhöz kapcsolódik.

Olyan intézményeket kerestünk, amelyek teljesítménye különleges értéket teremt és ezen keresztül ad sokaknak akár életre szóló élményt. Fontos, hogy minél magasabb minőséget tudjanak felmutatni, mert mi magunk is a minőség szerint mérjük a saját cégünket. Ezzel körül is írtam, hogy miért esett a választásunk a komolyzenére, és ezen belül a világszínvonalú és nemzetközi elismertségnek örvendő Budapesti Fesztiválzenekarra.

Reméljük, hogy a BFZ művészei még sok egyedülálló zenei élménnyel örvendeztetnek meg mindannyiunkat.