„Nemcsak a nemzetek között lehet hidat képezni, hanem egy koncerten, sőt, egy darabon belül is” – meséli Lesták Bedő Eszter, a Budapesti Fesztiválzenekar hegedűművésze, aki a zenekar barokk együttesét vezeti szeptember 26-án a Müpában, az Európai Hidak fesztiválon. Világi és egyházi zenék Bachon innen.
Nagyon foglalkoztatja a közönséget, hogy mi a különbség a modern hangszerek és a BFZ barokk együttese által is használt korhű hangszerek között. Mesélne nekünk erről?
Lesták Bedő Eszter: A vonós hangszerek formája és kidolgozása nagyon hasonlít az eredetiekhez, de hangerőben elég nagy köztük a különbség: sokkal halkabban szólnak az általunk használt, korhű hangszerek. Mélyebb a hangolásuk, így kevésbé felhangdúsak, de sokkal bársonyosabb a hangzásuk. A fúvós hangszerek esetében a hangerőben lévő különbség nem olyan meghatározó. Egy barokk oboa szinte ugyanolyan hangosan szól, mint a modern társa, a hangszínük azonban egészen más. A régi fuvola fából készült, nincsenek rajta fémbillentyűk, sőt, alig vannak billentyűi. A hangszer ezért sokkal természetközelibben szól.
Az a hangzásvilág, amely a barokk korban jellemezte a koncerteket, felidézhetetlen. Van-e bármilyen fogódzója a régi típusú hangszeren játszó muzsikusnak, ha autentikusan szeretné előadni a 17., 18. században született zeneműveket?
L. B. E.: Az biztos, hogy a hasonló módon készült hangszereken eljátszott darabok élménye közelebb van az eredetihez. A hangerő, a hangmagasság, a hangszín jobban kell, hogy hasonlítson, amikor ilyen típusú hangszereken játszunk. Ugyanakkor a bölcsek kövét sajnos senki sem tudhatja magáénak. Arról nincsenek sem értékelhető feljegyzések, sem pontos adatok, hangfelvételek meg aztán végképp nem, hogy hogy hangzott például egy Bach-mű eredeti előadásban. Így aztán sötétben tapogatózunk, de nagy élvezettel tesszük.
Hogyan válogatta össze a koncert programját? Mik voltak a szempontok?
L.B.E.: Idén viszonylag könnyű volt a dolgom, mert Fischer Iván arra kért, játsszam el Bach d-moll hegedűversenyét ezen a koncerten. A BFZ házi versenyén, a Végh Sándor Versenyen ezzel a darabbal jutottam be a döntőbe, a döntős díja pedig az, hogy szólistaként léphet fel a Fesztiválzenekar egyik koncertjén.
Ha jól tudom, Bach d-moll hegedűversenyének kottája nehezen volt fellelhető, illetve félreértésekre is okot adott.
L.B.E.: Igen, az igaz, hogy Bach három zongoraversenye, amelyekről viszonylag kevés a pontos információ, az f-moll, a d-moll és az A-dúr közül különösen a d-moll kétséges. Felépítésében, szerkezetében, a zenekari és szólórészek arányában erősen eltér Bach többi versenyművétől, ezért még ma is vitatják, hogy Bach egy korábbi, eredeti hegedűverseny formájában elveszett saját kompozícióját dolgozta-e fel, vagy esetleg egy kortárs zeneszerző szólókoncertjét írta át zongoraversennyé. Mindenesetre gyönyörű és rendkívül izgalmas műről van szó. Ezen kívül egy Bach-kantáta is szerepel az idei programban, s eköré a két Bach-mű köré építettük az elhangzó darabokat. Az Európai Hidak fesztivál idei témájának megfelelően balti, ill. lengyel zeneművek is szerepelnek a műsorainkban.
A lengyel barokk muzsikáról – azt gondolom, - sokan semmit sem tudnak. Mitől jellegzetesek ezek a darabok?
L.B.E.: A legnépszerűbb barokk zeneszerzők Itáliából valók. Így aztán mindenki, aki ehhez a műfajhoz vonzódott, Olaszországba ment tanulni. Az itáliai barokk zeneművek képezték a mintát az akkoriban komponált zenedarabok számára. Az egyik lengyel barokk zeneszerző, Żebrowski darabjában például erős Monteverdi-hatást vélek felfedezni. A lengyel barokk repertoár jóval gazdagabb a magyarnál, de sajnos sok olyan zeneszerző életrajzára bukkantam, akinek nem maradt fenn, vagy nem elérhető egyetlen kottája sem. A barokk koncertünk programját a két Bach-mű mellett a Bach előtti korból válogattuk össze.
Mennyiben szempont a válogatásnál, hogy egymáshoz harmonikusan illeszkedő zeneművel kerüljenek a műsorba?
L.B.E.: Abban reménykedem, hogy a barokk koncertünk legfőbb erénye épp az lesz, hogy megmutatjuk, a különbségek és a hasonlóságok hogyan tudnak „beszélgetni” egymással, hogyan állnak össze egy híddá. Nemcsak a nemzetek között lehet hidat képezni, hanem egy koncerten, sőt, egy darabon belül is. Magam is kíváncsi vagyok, hogy tudnak egymással kommunikálni az est két felében elhangzó darabok, az elsőben a világiak, a másodikban az egyháziak, amelyben énekes szólisták is fellépnek. Ők azok, akikkel az immár ötödik éve tartó Közösségi Hetek alkalmából az ország különböző templomaiban Bach-kantátákat szoktunk előadni.
