2025 májusában Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar újra bebizonyította, miért tartoznak a Mahler-interpretáció legavatottabb mesterei közé. A turné központi állomása az amszterdami Mahler-fesztivál volt, ahol a Concertgebouw legendás falai között négy koncerttel léptek színpadra, olyan rangos zenekarok társaságában, mint a Berlini Filharmonikusok, a Concertgebouw Orchestra és a Chicago Symphony Orchestra. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a zenekar májusban hétszer adta elő Mahler 2., ötször az 5. szimfóniáját, valamint a Gyermekgyászdalokat, nem túlzás kijelenteni, hogy mind művészi, mind fizikai értelemben is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.
„Nemcsak lejátssza a hangokat, játszik is velük.”
Amszterdam Mahler Mekkájává vált a tizenegy napos Mahler-fesztivál idejére, ahol Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar kétszer is előadta a zeneszerző monumentális 2. „Feltámadás” szimfóniáját.
Az NRC kritikájában kiemelte: Fischer „nemcsak lejátssza a hangokat, játszik is velük”, és vezénylése „páratlan érzékenységgel játszott a csenddel és hanggal, az iróniával és mély hittel, az orkánszerű erővel és a Mahlerre jellemző gyengéd emberséggel.” Az előadás „hangvarázsló” erejét hangsúlyozta, amely „zenei öleléssel szippantotta be” a közönséget a szimfónia világába. A Holland Rádió énekkara és a két szólista – Anna Lucia Richter és Christiane Karg – „megható emberi mélységet” vittek a spirituális zárótételbe. A Bachtrack kritikusa szerint a május 11-i koncert földrengés erejű volt: Fischer mesterien bánt a Concertgebouw akusztikájával, a dinamikai ívek, a feszültség és a katarzis mind lenyűgözően hatottak. A szólisták, Anna Lucia Richter és Christiane Karg, érzékeny jelenléttel, a Holland Rádió Énekkara pedig különösen megrendítően szólaltatta meg Mahler túlvilági üzenetét. A zárótétel grandiózusan csendült fel – „Feltámadsz, igen, feltámadsz!” –, miközben a hallgatóság soraiban szem nem maradt szárazon.
A De Nieuwe Muze kritikusa az Amszterdami Mahler-fesztivál május 11-i koncertjéről szóló beszámolójában kiemelte a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván karmester „kiváló színvonalú” előadását Mahler 2. szimfóniájában. A zenekar homogén és intenzív játékát méltatta, különösen a fafúvósok, rézfúvósok, koncertmester és ütőhangszeresek szólóit, amelyek gyakran „ragyogóak” voltak. Az Esz-klarinétos „humorral és természetes legatóval” adta elő szólóját, míg a zenekar egészének játéka „gyönyörűen, egységesen és intenzíven” szólt. A koncert végén a közönség és a zenészek „megtisztulva” találkoztak az utcán, „abban a meggyőződésben, hogy a mennyország létezik, és mindannyian megmenekültünk”.
Megelevenedett Mahler
A fesztivál koncertjein a zenekar két eltérő hangversenyműsorral mutatkozott be: a monumentális 2. szimfónia mellett az 5. szimfónia és a Gyermekgyászdalok is helyet kaptak a repertoárban. A de Volkskrant három nevet emelt ki: Fischer Iván, Anna Lucia Richter és Szőke Zoltán. Richter a Gyermekgyászdalokban „szívszorítóan szépen” énekelt, különösen az utolsó dalban nyújtott feledhetetlen pillanatokat. Mahler 5.szimfóniájában Fischer „sötét lendületet” adott a gyászindulónak, Szőke kürtszólója pedig „stabil és érzékeny” volt. A finálé „mesteri felépítését” követő fénylő D-dúr akkord olyan hatást keltett, „mintha maga Mahler állt volna a zenekar előtt.” „Richter szívszorítóan szép éneklése hibátlan intonációval párosult”, érzékeny és bensőséges előadása szinte kamaramuzsikálásba hajlott.
„Libabőr garantált”
A turné Svájcban folytatódott Genf, Luzern, Zürich és Bern koncerttermeiben. Mahler 5. szimfóniájával nyitotta meg svájci turnéját Genfben, lenyűgöző előadással. A Le Temps szerint Fischer szenvedélyes interpretációjában az Adagietto halk bánattal szőtt, szinte schuberti dallammá vált. A zenekar Közép-Európa kulturális olvasztótégelyéből merítve autentikusan közvetítette Mahler világát, amelyben balkáni, cigány, zsidó és osztrák népzenei elemek keverednek. Fischer Iván kiemelte: „Az 5. szimfónia első tételének gyászindulója nemcsak a militarizmus kritikája, hanem a holokauszt baljós előérzetét is hordozza.” A koncert hűen tükrözte a zenekar és karmesterének mély kulturális gyökereit és művészi vízióját.
A belgiumi Brugge-ben elhangzott a Dal a Földről és az 5. szimfónia is. A De Nieuwe Muze „lírai és szenvedélyes interpretációról” számolt be, külön méltatva az Adagietto „gyengédségét és finomságát”, amely „Mahler szerelmi mámorát idézte meg”. A koncertet a kritika „fenségesnek” nevezte: a Gyermekgyászdalok bensőséges előadásában Anna Lucia Richter érzékeny, árnyalt éneklése és a zenekar finom játéka „kiegyensúlyozott egészet” alkotott.
A turné utolsó állomása Hamburg volt, ahol az Elbphilharmonie közönsége is hallhatta a Feltámadás szimfóniát. A hamburgi Elbphilharmonie koncert kapcsán a Hamburger Abendblatt megjegyezte: „A Budapesti Fesztiválzenekar csodás színekkel és bűbájos hangzással szólaltatta meg Mahler világát. A varázs hatott.”
A BFZ májusi Mahler-turnéja méltán tekinthető egyfajta zenei zarándoklatnak – nemcsak a zenekar és a közönség, hanem Mahler zenéjének újabb reneszánsza szempontjából is. Ahogy Fischer Iván fogalmazott: „A ’60-as évek felszabadító légköre – a szabad szerelem, a Beatles ideje – nemcsak társadalmat, hanem a zenét is felszabadította. Így lett Mahlerből kultusz.” (ABC News)
