Nem először játszik szólót a Budapesti Fesztiválzenekar élén, de ez most új helyzet, hiszen a Concertino-sorozat új lehetőséget teremtett a magukat megmutatni kívánó és sikeres muzsikusoknak. Október 27-én és 28-án Fejérvári Zsolt nagybőgőművész mellett Ön lesz az egyik BFZ-s muzsikus, aki reflektorfénybe kerül.

Szitka Rudolf: A mostanit megelőzően 2009-ben nyertem Végh Sándor Versenyt, és felejthetetlen élményt jelentett már akkor is, hogy szólistaként léphettem fel a zenekarral. Akkor Leonidas Kavakos vezényelte a BFZ-t, és nekem volt olyan szerencsém, hogy Weber Concertinóját játszhattam. Ez egy nagyon fontos mű a klarinétirodalomban.

A mostani koncerten is egy Weber-darabot játszik, a B-dúr klarinétkvintettet. Ezek szerint Weber különösen szerette a klarinétot?

Érdekes kérdés, hogy vajon egy-egy szerző miért komponál több művet is ugyanarra a hangszerre, akár kamaradarabot, akár versenyművet. Hasonló a motiváció Mozart, sőt Brahms esetében is. Mindhármukról tudni lehet, hogy volt egy-egy „klarinétos múzsájuk”. Weberé a müncheni udvari zenekar első klarinétosa, Heinrich Baermann, aki sok akkori zeneszerzőre volt igazán nagy hatással a 19. század elején. Bearmann-nak köszönhetően Weber számos klarinétművet írt, köztük két klarinétversenyt, jó néhány variációs művet és egy klarinétkvintettet. Ezt fogom most előadni a Fesztiválzenekarral.

Azt mondja, nagy élmény volt, amikor korábban szólistaként állhatott a zenekar élén. Miben különbözik az együttes játék és az, amikor egy szál egyedül kell teljesítenie?

Még eggyel tovább lépnék, mert ebbe a sorba tartozik a kamaramuzsikálás is. A paletta a mi zenekarunk életében folyamatosan bővül. Újabb és újabb lehetőségek tárulnak elénk arra, hogy különböző formációkban adjunk elő egy-egy darabot. Ez azért is jó, mert minden muzsikus fontosnak tartja, hogy egyénileg is meg tudja mutatni, mit gondol az egyes darabokról. Szerintem fantasztikus, hogy a zenekari művész kiállhat a saját zenekara elé, és így nem csak a közönségnek mutathatja meg azt, amit tud és közvetíteni szeretne, hanem a saját zenésztársainak is. Már önmagában nagy dolog, hogy a Végh Sándor Versenyen ilyen eredményt tudunk elérni szólistákként. Ez nagyon sokat jelent mindannyiunknak. Nem beszélve a nagy nyilvánosság előtti szereplésről. Én ugyan elsősorban a magyar zenekarokat ismerem, de azt feltételezem, sőt úgy is hallom, hogy a világ más zenekarai számára is egyedülállónak számít ez a kezdeményezés. Az, hogy a zenekari muzsikusok egymással versenyezhetnek, és egy-egy ilyen új helyzetben is megismerhetik egymást, rendkívül inspiráló dolog.

Mennyire kritikusak a zenésztársak? A szólózás után a többiek elmondják, hogy mi volt a véleményük?

Ez minden esetben így zajlik, sőt, a próbákat is meghallgatják a kollégák, és sok esetben fontos javaslatokkal, ötletekkel segítenek. Ezt én nagyon szívesen veszem.

Az október 28-i koncert után közvetlenül közönségtalálkozót tartunk muzsikusainkkal: Bereczky Dáviddal, Fejérvári Zsolttal, Lesták Bedő Eszterrel, Pilz Jánossal,  Sipos Gáborral és Szitka Rudolffal.  A beszélgetést moderálja: Hámori Gabriella, az Örkény Színház színművésze. Helyszín: Olasz Intézet, Fellini Moziterem. Az ingyenes eseményre a linkre kattintva regisztrálhatnak.