Aki nem lehetett jelen, vagy szívesen újraélné ezeket a kivételes perceket, talán rövidfilmünkből (újra) megérezheti az ünnepélyes derűt, amely átjárta azon az estén a zenekart és a közönséget. Vagy böngészheti a képgalériát, amelyben főként a zenében elmélyülő, majd igazán meghatott muzsikusok láthatók.

A jubileumi alkalomból az RTL televíziócsatorna vállalta, hogy újév napján műsorra tűzi a koncert szerkesztett változatát, így a karácsonyi programban egy olyan alternatív újévi hangverseny körvonalai rajzolódtak ki, amely nem éri be az Osztrák-Magyar Monarchia bécsi zenei hagyományainak felelevenítésével. Az újévi közvetítéshez a csatorna újévi jókívánságot is rögzített Fischer Ivánnal.

A jubileumi koncert páratlan mutatványa és gesztusa az volt, hogy a BFZ ezúttal nemcsak hallgatóságként invitálta hűséges közönségét, hanem a színpadot is megosztotta vele. Másfél hónappal az esemény előtt felhívást tettünk közzé amatőr kórustagokat keresve, akik az ünnepi koncert egyik számában közreműködnének. Több százan jelentkeztek, és több mint 150-en szorgalmasan jártak is a próbákra, rengeteg munkát fektetve abba, hogy az este záró számában a Fesztiválzenekar zenészeivel együtt előadják Jean Sibelius Snöfrid című szimfonikus művét – kotta nélkül, vagyis fejből, svéd nyelven. A zenekar egykori alapító tagjai közül is mintegy tizenöten csatlakoztak hozzájuk, akik elfogadták a meghívást, s akiket a mai vonósok tisztelgő sorfala köszöntött, ahogy a színpadra vonultak.

A Snöfridben nem csak nagyzenekar és kórus, de narrátor is szerepel. Mészáros Blanka lovagi vértben, kimért léptekkel foglalta el a helyét a zenekar előtt, és mondta el azt a fontos buzdítást, amellyel Sibelius útra indít mindannyiunkat 2024-ben.

Az énekkarba jelentkezett Barabás Éva, az RTL műsorvezetője is, ezért a Fókusz televíziós magazin is követte a próbákat, és beharangozta a különleges kollaborációt. A műsorvezetőnek egy váratlan betegség miatt végül le kellett mondania a fellépésről, de az RTL stábja jelen volt a koncerten, és ott, az élmény hatása alatt kérdezte meg a kórus néhány tagját az érzéseiről.

Ők maguk sem lehettek büszkébbek annál, amennyire mi büszkék vagyunk rájuk.