„A magyar zenészek hihetetlen virtuozitással muzsikáltak, és gyakran megleptek minket elképesztően izgalmas játékmódjukkal.” [...] „Ennek a csodálatos szimfóniának ez volt az általam hallott legjobb előadása, és minden bizonnyal sokan fognak rá emlékezni a nagyszerű koncert közönségéből is.” Gregor Tassie kritikája a Budapesti Fesztiválzenekar lipcsei koncertjéről a Gewandhausban a Seen and Heard International oldalán.
A pandémia miatt két évvel elhalasztott Mahler Fesztivált 2023-ban világszerte komoly várakozás előzte meg. Az első lipcsei Mahler Fesztivált 2011-ben, a zeneszerző halálának századik évfordulóján rendezték meg, és mivel 2021-ben elmaradt az esemény, ez a mostani volt a második. Kevés olyan jól előkészített rendezvény van, mint a Lipcsében kétévente megrendezett, a Gewandhaushoz kötődő nagy zeneszerzők – Bach, Mendelssohn, Sosztakovics és Mahler – zenéje előtt tisztelgő fesztiválok.
A világ vezető zenekarai játszottak május 18. és 29. között a Gewandhaus nagytermében, a város különböző helyszínein pedig további, késő esti koncertek zajlottak. A Peterskirchében zongoraimprovizációkat hallhattunk Mahler zenéjére, míg a Nikolaikirchében élő elektronikus és orgonafeldolgozásokat adtak elő. Napközben a kiváló zenetudósok, Jeremy Barham professzor és Birgit Lodes professzor tartottak előadásokat a Mendelssohn Házban, illetve az Alte Handelsbörse épületében.
A koncertek közönségének nagy élményt jelentettek Ann-Katrin Zimmermann és Stephen Johnson német, illetve angol nyelvű bevezető előadásai a Gewandhausban. Sőt, Johnson Mahler szimfóniáiról alkotott ragyogó gondolataival a programfüzetekben is találkozhattunk a zeneszerzőről szóló – és az általam ismert legértőbb elemzések közé tartozó – írásokban. A szövegeket Max Klingernek a Mahler-szimfóniák születése idején készített illusztrációi díszítették, remekül kiegészítve a Mahler zenéjéhez kapcsolódó gondolatokat és elképzeléseket.
Mahler művei közül leginkább az utolsó befejezett szimfóniája fejezi ki a szeretettel és halállal kapcsolatos érzéseit. 9. szimfóniája nem annyira a saját halálának előrevetítése, sokkal inkább Maria lánya, a négyéves „Putzi” skarlát és diftéria okozta halála felett érzett fájdalmának megjelenítése. Saját szívbetegségének diagnózisa ellenére Mahler várakozással tekintett New York-i megbízatása elé, amely lehetőséget kínált arra, hogy maga mögött hagyja a Bécsben tapasztalt ellenséges hangulatot. A 10. szimfónia pedig nem a saját halálába való belenyugvást fejezi ki, hanem optimizmusról és a jövőre irányuló reményekről árulkodik. Mindamellett sokan úgy vélik, hogy a 9. szimfónia a XX. század kataklizmáit vetítette előre. Az 1910 nyarán elkészült művet 1912. június 26-án mutatta be Mahler tanítványa, Bruno Walter a Bécsi Filharmonikusokkal.
Az Andante comodo tétel visszafogottan indult Rosanna Rolton hárfajátékával és a fojtott kürtökkel, amelyekhez csatlakoztak a harsonák és Bazsinka József tubája, ritmikus szívverést idézve, ahogy profetikus üstdobütésekkel megszólalt a gyászinduló. A fafúvósok játékának vibráló harmóniáit és a ragyogó vonósjátékot Pivon Gabriella fuvolaszólói és Daniel Bard szívbe markoló hegedűszólója tették még emlékezetesebbé. Amikor elértük a csúcspontot, élénk madárhangokat hallottunk a fúvósoktól, mintha a zeneszerző – Alban Berg megfogalmazásában – egy „túlvilági látomást” írna le.
A Scherzóban a vonósok telt, friss hangzással jelenítették meg az elbűvölően rusztikus, bécsi keringőkkel tarkított Ländlert a rendkívüli szépséget szarkazmussal és paródiával vegyítő szakaszokban. A magyar zenészek hihetetlen virtuozitással muzsikáltak, és gyakran megleptek minket elképesztően izgalmas játékmódjukkal. A különleges, egyszerre vad és bukolikus tétel Nagy Bernadette pikolójátékával zárult. Lenyűgöző volt látni, ahogy Fischer Iván a zenészeit irányítja. Ahelyett, hogy erőteljes mozdulatokkal igyekezne elérni, hogy a zenekar kövesse interpretációját, visszafogottan – akár egy gondos tanár – csak a legfontosabb mozdulatokra hagyatkozik, miközben folyamatosan figyelemmel kíséri az előtte lévő monumentális partitúrát. Persze minden gondosan elő volt már készítve, és az előadáson elég volt a minimális irányítás. A harmadik, Rondo-Burleszk tételben a trombitákon megszólaló disszonancia egymással szembenálló témákat és érzelmeket hozott létre, helyenként pedig paródiát és szarkazmust sugallt, de mindezzel együtt eljuttatott minket a megsemmisítő csúcspontig.
A negyedik, Finale. Adagio tételben a pazar, dús hangzású vonósok vezették be a himnikus „Lebewohl” témáját („Abide with me” – „Maradj velem”), és a súlyos, személyes veszteség érzése hamarosan mindent áthatott. A zenekar valamennyi szólama lenyűgözően játszott, de még közülük is kiemelkedett a kontrafagott és a pikoló. A hegedűk megidézték a szerző Gyermekgyászdalok című művét: „...beérjük őket a magasokon, nagy napfényben, egy szép napon.” (Tandori Dezső fordítása – a szerk.) Visszatért az „Abide with me” himnusz, és a zene szinte észrevétlenül változott át egyfajta éteri ürességgé, amelyet káprázatos vonósszólók tettek felejthetetlenné, mielőtt a hangok végleg a semmibe enyésztek.
Ennek a csodálatos szimfóniának ez volt az általam hallott legjobb előadása, és minden bizonnyal sokan fognak rá emlékezni a nagyszerű koncert közönségéből is. A jelenlévők állva ünnepelték a zenészeket a rendkívüli koncert végén. A hangversenyt szerencsére rögzítették, és az arte.tv műsorán június 23-ig elérhető, az Accentus kiadó pedig DVD-n, illetve Blu-ray-en tervezi kiadni.
A 2023-as Mahler Fesztiválon összesen 35 000 ember látta a 17 nagyzenekari koncertet, 12 kamarakoncertet, 14 előadást, 4 késő esti koncertet, 2 filmvetítést és 2 színházi előadást. Világszerte 45 000-en hallgatták meg az élő audioközvetítést, és 320 000-en nézték meg az élő közvetítéseket az ARTE Concert műsorán.
