BFZ: Kezdjük a szoba közepén ácsorgó elefánttal. Egy zenekar környezeti terhelésének túlnyomó részét a turnék repülőutazásai adják. Ezt a karbonlábnyomot nem lehetne csökkenteni?

Erdődy Orsolya: Nem igazán, de ehhez vizsgáljuk kicsit tágabban a kérdést. Az Egyesült Államokban jellemzően nem turnéznak a nagy zenekarok. Ha egy New York-i zenerajongó az LA Philt szeretné hallani, Los Angelesbe utazik. Persze ha az Államokon kívül meg akarják mutatni magukat, átruccannak Európába, ahogy nemrég a Chicagói Szimfonikusok is itt járt a Müpában. De a városokhoz kötődő nagy zenekarok alapvetően a saját közösségeik szolgálatában látják a küldetésüket, és tegyük hozzá nem mellékesen, hogy ez a közösség – a közönség, a város, az állam, a vállalati támogatók és a tehetős magánszemélyek – biztosítja is működésük megnyugtató pénzügyi hátterét.

Az európai zenerajongók kisebb arányban hajlamosak utazni a koncertekért, inkább a városuk koncerttermeihez ragaszkodnak, és ott örömmel hallgatják a fellépő vendégeket. Európában vannak a nagy történelmi múltra visszatekintő zenei fesztiválok is, például Bayreuth-ban, Salzburgban és Edinburgh-ban, amelyek szintén városukba invitálnak világhírű együtteseket és a közönség csomagban kapja a programokat. Egyébként, ha egy koncertterem színpadán legfeljebb száz zenész ül, a nézőtéren pedig legalább ezer hallgató, akkor környezeti szempontból sem rossz ötlet a kisebbik csoportot utaztatni…

Egy társulat számára pedig komoly rangot ad a Royal Albert Hall, a párizsi Filharmónia, az amszterdami Concertgebouw, vagy az Elbphilharmonie színpadára lépni (szándékosan olyan termeket sorolok, ahol a BFZ is megfordul majd a 2024-25-ös évadban). Jelen lenni az újra és újra megszülető zenei pillanatban, élményeket magunk után hagyni, elérni azokat a világban, akik szeretik azt, ahogy muzsikálunk, ez alapvető pillére egy társulat művészi célkitűzéseinek, én biztos vagyok benne, hogy a népszerű európai zenekarok nem fognak lemondani a turnézásról. A Budapesti Fesztiválzenekar mint a messze legtöbbet turnézó magyar klasszikus zenekar életének is kiszakíthatatlan része az az évente mintegy tucatnyi alkalom, összesen közel 45 nap, amit külföldön töltünk, ezek nemzetközi, az országimázst is formáló sikerünknek fontos mérföldkövei.

Megértem a környezeti aggodalmakat, de ha abszurd pontjáig vezetjük a problémát, a környezetre legkedvezőbb megoldás a megszűnő, elnémuló zenekar volna. Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy fellépéseink, az elhangzó koncertek olyan kulturális értéket hoznak létre, olyasmit adnak hozzá a világhoz, ami megéri azt a lábnyomot, amelyet teherként számolhatunk el. Ebben nincsenek kétségeink, a gyakorlati kérdések ezen a ponton túl kezdődnek. Sok éve követem, ahogy a zenekarok és a fesztiválok nemzetközi szervezetei konferenciákon foglalkoznak ezzel a témával, és egyelőre nem találnak átütő megoldást. [A kérdés popzenei dimenziójáról ld. keretes cikkünket.]

BFZ: Még egy kérdés az utazáshoz. Visszatérő felvetés, hogy a vonatozás nem csökkenthetné-e a környezeti terhelést?

E. O.: Természetesen törekszünk arra, hogy a turnézásban rezidenciákat szervezzünk, azaz egy helyszínen legyünk 3-4 napig, sok ilyen vár ránk a következő évadban: ilyen lesz Heidelberg, Brugge, Bonn, Bécs, Amsterdam… Arra is figyelünk a turnéprogramok tervezésénél, ahol lehet, hogy az egyes városok között megoldható legyen a vonatos közlekedés: ilyen lesz a jövő májusi svájci turnénk. Ehhez persze az is kell, hogy a célországban biztonságos és fejlett legyen a vasúthálózat.

A turnéprogramunk mindig rendkívül feszes, éppen azért, hogy ne fecséreljük az erőforrásokat, e nagyon szigorú keretek között pedig az egész vállalkozás főszereplőire, a zenészekre kell figyelnünk. Minden fenntarthatósági megfontolásnak ott van a határa, ahol még nem veszélyezteti a produkció minőségét. Fáradt, nehezen koncentráló zenészekkel nem érdemes koncertezni, így a vonatozás sokszor nem reális alternatíva. Nem ritka ma sem, hogy két közeli helyszín között vonattal utazunk, de vonat és repülő használatának arányában nem várok jelentős módosulást.

BFZ: Onnan indulhatunk tehát, hogy a turnézás gyakorlatát a hatékonyság elsődleges igénye formálja, és más területeket kell találni, ahol a környezeti terhelése mérsékelhető. A kommunikáció terén mit lehet tenni?

E. O.: Az egész kulturális szektor ismeri a dilemmát, hogy a közönség információkat szeretne, de a kiadványok, papírok értéke az esemény után szinte semmissé válik. Régóta nem is készítünk füzeteket a koncertekhez (az évente egy opera kivételével), közönségünk egy lényegretörő koncertkártyát kap, a színesebb hátteret a weboldalunkról gyűjtheti be. Évadfüzetünk is elérhető online, csak azoknak postázzuk, akik kifejezetten kérik a nyomtatott formátumban is.

Odafigyelésünk szimbolikus eleme a szabadtéri koncerthez fejlesztett papírszék, amely a közönségnek nyújtott kényelmi szolgálatain túl tartós eszköz. A BFZ barátai gyakran otthon is használják, majd újra magukkal hozzák a koncertre. Jutalmazzuk a közönségünk odafigyelését is, a Midnight Music koncertjeink hallgatói például kedvezményesen léphetnek be, ha biciklivel érkeznek.

BFZ: És mi a helyzet a digitális térben? A közönséggel folytatott kommunikáció jórészt már áthelyeződött oda.

E. O.: A kommunikáció digitális oldalán is kétféle szándék között egyensúlyozunk. A marketing szeretne meggyőző, sőt lenyűgöző lenni, képekkel, videókkal osztani meg az élmény varázslatát, és persze kedvet is csinálni a jegyvásárláshoz. Egy weboldal látványossága pedig éppen a fenntarthatósági szempontok ellenében érvényesül. Tanácsadónk, a Carbon.Crane tavaly ébresztett bennünk érdeklődést ennek a speciális környezeti terhelésnek a logikája és a csökkentés lehetőségei iránt.

Tőlük hallottuk azt a meglepő egyenletet, hogy a világban 2019-ben a globális digitális karbonlábnyom pontosan azt a nagyságrendet képviselte, mint a globális légiközlekedés (mindkettő a teljes kibocsátás hozzávetőleg 4-4%-áért felelt). Ráadásul a szakértők a digitális eszközökhöz kapcsolódó kibocsátás duplázódását várják 2025-re, vagyis a terület részesedése még nagyobb arányú lesz. Az interneten nagyjából 200 millió aktív weboldal érhető el. A partnerünk által vizsgáltak alapján a karbonterhelés csökkentése lehetséges, néhol akár 50-60%-os értékben is. A világ legnagyobb digitális karbonterheléséért felelős weboldalak a médiaszektorhoz, az e-kereskedelemhez – ennek részeként jelenik meg a kulturális tartalmak események bemutatása és értékesítése –, és az online bankoláshoz kapcsolódnak, s a rengeteg érintett szereplő figyelme együtt komoly eredményekhez vezethetne. Mivel vannak erősen médiaterhelt oldalaink, szerettünk volna egy pilot projektet, amely megvizsgálja, hogy tudjuk-e számottevően csökkenteni a digitális karbonlábnyomunkat.

BFZ: Mi lett a projekt eredménye?

E. O.: Az esettanulmányhoz a Carbon.Crane a Médiatár aloldalunkat javasolta, ez az egyik legkarbonintenzívebb oldalunk a sok megjelenített képi és videó miatt. Az arányokat jól jelzi, hogy a BFZ weboldalán a főoldalhoz tartozó CO2e kibocsátás a teljes érték 38%-a, ami arányban van az ide érkező forgalommal, hiszen az összes megtekintésnek éppen 38%-a esik rá. A Médiatárnál ezek az arányok eltolódtak, a forgalom 1%-a a kibocsátás 2,7%-át okozza – vagyis egy megtekintésre nagyobb - közel háromszoros - kibocsátás jut.

A Carbon.Crane apró technológiai változtatásai nyomán a kibocsátáscsökkentési projekt eredményes volt: közel 40%-ot faragtunk le az aloldal karbonlábnyomából.

Ha 200 millió weboldalra nem is tudunk hatást gyakorolni, de a hazai kulturális szférában és vállalati partnereinknél szeretnénk az ügy szószólójaként fellépni. A végső tét ugyanis nem kevesebb, mint hogy képesek vagyunk-e néhány egyszerű lépéssel megóvni a bolygót a globális légiközlekedésével azonos léptékű környezeti terheléstől.

A világ alighanem legismertebb popsztárja, Taylor Swift a karbonlábnyom tekintetében is mindenkinél nagyobb: magángépe 2022-ben közel 16 teljes napnyi időt töltött a levegőben, és ezzel több mint 8 ezer tonnányi CO2-t bocsátott ki. De nem sokkal maradt el mögötte a rapper Jay-Z, vagy a bokszoló Floyd Mayweather sem. Csak a nagyságrendi összehasonlítás kedvéért: a BFZ teljes zenekara kereskedelmi járatokon utazva mintegy 222 tonnányi kibocsátással bonyolította le összes 2022-es turnéját. Taylor Swift az őt kritizálókkal közölte, hogy ún. karbon kreditek vásárlásával ellensúlyozza ezt az extrém kibocsátást, vagyis dupla annyi CO2 megkötését támogatja anyagilag, mint amennyit a környezetre terhel. Külön vita tárgya persze az ilyen szolgáltatások megbízhatósága, hogy vajon tényleg többet nyújtanak-e egy búcsúcédula-jellegű bűnbánati gesztusnál. A téma körül kirobbant élénk vita mindenesetre sejteti, hogy a zeneipart egy ideje mélyebben is foglalkoztatja a kérdés, miként lehetne felelősebben kezelni a globális koncertezés környezeti terheit.

Az angol Coldplay például átfogóan gondolta újra saját turnézási gyakorlatát, és tanácsadói segítségével egyre több ponton keresi a környezetbarátabb megoldásokat. Ahogy erről három budapesti koncertjük kapcsán a Lángoló beszámolt, a show-hoz használt akkumulátorokat például nap- és egyéb zöld energiákkal töltik, ahol lehetséges, megújuló üzemanyagokat használnak a teherszállításhoz, kamionjaikhoz és a légi közlekedéshez. A színpadvilágításban LED-re tértek át, és a nézőtér világításához is kevesebb energiát használnak. Kevesebb turnéhelyszínt terveznek, de egy helyen több koncertet is adnak, hogy az utazás és építés fajlagos terheit mérsékeljék.

Amennyire lehet, a közönséget is bevonják a koncertek karbonlábnyomának csökkentésébe: a C-színpad energiáját például a nézőtéren kihelyezett energizáló biciklik, és a kinetikus táncszőnyegen megtett tánclépések biztosítják (a táncolók mozgási energiája is visszacsatol), a kiosztott LED-karkötők pedig növényi alapú, komposztálható anyagokból készülnek, visszagyűjtik és többször hasznosítják őket.

Még a Taylor Swiftnél látott kompenzációs irányban is tettek talán szerencsésebb lépéseket: a jegyek árából olyan szervezeteket is támogatnak, amelyek az óceánok megtisztítását, az újraerdősítést, az élővilág védelmét, a talaj helyreállítását, közvetlen szén-dioxid megkötés levegőből, zöld és tiszta technológiát, környezetvédelmi jogot és ezen ügyek melletti kiállást szorgalmazzák. Ahogy fontemberük, Chris Martin fogalmazott: „Hosszú még az út, de szeretnénk folytatni”, és ezzel remélhetőleg egyre több előadóművész véleményét tolmácsolta.