Ahogy azt megszokhattuk a Concertino sorozatban, a Fesztiválzenekar kamarazenei hangversenyének műsora ezúttal is rendkívül változatos. Angol, itáliai és osztrák muzsika, eltérő korok és zenei iskolák elevenednek meg különleges szólóhangszerek közreműködésével. A Corellitől Brittenig ívelő koncerten az együttes tagjai számára kiírt Végh Sándor Verseny többszörös győztese, Szőke Zoltán kürtművész és a kezdetektől a BFZ-ben zenélő Kertész György csellóművész lép a zenekar kamaraegyüttese elé a virtuozitás, az intimitás és a letisztultság jegyében. A hangverseny első felében a barokk concerto három arcát ismerhetjük meg, majd Mozart komoly virtuozitást igénylő kürtversenye és – újabb másfél évszázadot ugorva – Britten műve szólal meg, amelyben a szerző saját gyermekkori kompozícióit gondolta tovább érett fejjel.

Elsőként John Stanley, a gyermekkorában megvakult kiváló 18. századi orgonista-zeneszerző darabja hangzik el. A mű a kor két óriása, Corelli és Händel hatása alatt íródott, ám zenei fűszerezése jellegzetesen angol: ünnepélyesség, jóleső tömörség, a lassú tételben pedig finom melankólia jellemzi. A concertóban található egy bátor ötletekben gazdag, szellemes fúga is.

A versenyművek tekintetében a már említett Corelli korának legnagyobb példaképe volt. Az 1714-ben keletkezett, concerto grossókból álló Op. 6-os sorozat tette divatossá például a két hegedű és egy cselló szembeállítását a zenekarral. (Ez hatott Händel Op. 6-os sorozatára is.) A „concerto da chiesa”, vagyis templomi versenymű műfajába tartozó öttételes darab nagy szabadsággal kezeli a tempókat – ez is bizonyítja, hogy nem tánctételekről van szó.

Vivaldi a másik nagy iskola, a velencei minta követője volt. Versenyművei háromtételesek, a hangszercsoportok szembenállása helyett jóval szólisztikusabbak, formailag letisztultabbak. Több mint huszonöt csellóversenye közül a koncerten az a-moll hangzik el.

A szünet után jóval későbbi mű, Mozart 3. kürtversenye szólal meg. A szerző mind a négy erre a hangszerre írt versenyművét 1783 és 1791 között, bécsi tartózkodása alatt komponálta Joseph Leutgeb kürtös számára. A kottában található tréfás bejegyzések baráti kapcsolatról, a kotta maga kiváló technikájú zenészről árulkodik. A kromatikus hangok és a trillák komoly kihívást jelentettek a korabeli kürtökön – a darab persze ma sem egyszerű játszanivaló.

Benjamin Britten is kedves ismerősnek, brácsatanárának ajánlott darabot. 1933-ban, húszévesen döntött úgy, hogy kidolgozza gyerekkorában komponált nyolc tánctémáját. Párba rendezte őket, és megszületett a négytételes, vonósokra írt Simple Symphony, amely a szerző vezényletével szólalt meg először. A tételek alliteráló címeket kaptak, magyarul valahogy így: Bombasztikus bourrée, Pajkos pizzicato, Szentimentális sarabande és Furfangos finálé.

Érdekességek Stanley Concertója 1742-ben, Corelli Concerto grossója 1714-ben jelent meg, Mozart a Kürtversenyt 1784 és 1787 között komponálta, Britten Simple Symphonyját 1934. március 6-án Norwichban mutatták be a szerző vezényletével; Britten művét a Fesztiválzenekar legutóbb 2020. szeptember 26-án adta elő (karmester: Fischer Iván), a többi darabot még nem játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1742. április 13-án Dublinban bemutatták Georg Friedrich Händel Messiás című oratóriumát / Christian Goldbach német matematikus 1742-ben megfogalmazta az ún. Goldbach-sejtést (minden 2-nél nagyobb páros szám előáll két prímszám összegeként, illetve minden 5-nél nagyobb páratlan szám előáll három prímszám összegeként) / 1714-ben elkészült I. (Nagy) Péter orosz cár Nyári Palotája, Domenico Trezzini tervei alapján / 1784. április 27-én Párizsban bemutatták Pierre Beaumarchais francia drámaíró Figaro házassága című vígjátékát / Joseph Haydn 1787-ben befejezte egyik legnépszerűbb művét, a 88. (G-dúr) szimfóniát / Jacques-Louis David francia festő 1787-ben megfestette Szókratész halála című képét / 1934-ben Paul von Hindenburg német birodalmi elnök elhunytával Adolf Hitler felvette a „vezér és birodalmi kancellár” címet, egy kézben egyesítve az államfő és a miniszterelnök hatáskörét / 1934-ben megjelent József Attila Medvetánc című válogatott kötete, benne olyan versekkel, mint az ebben az évben írt Eszmélet vagy a Mama